Péntek hajnalban megérkeztek a fiúk autóval, tetőboxxal. Gyors pihenés, reggeli, és 2 órás pakolás. Hogy lett több cuccom 1 év alatt, mint amit kihoztam? Nem tudom. Néhány dologtól fájó szívvel megválva, de befértünk az autóba. A házmesterrel a megbeszélt időpontban találkoztam. Miután mindent alaposan átnézett a szobámban, még a szekrény hátulját is, visszakaptam a kauciót, ami el is ment a tankolásra.   Utolsó ebéd a menzán, búcsú a várostól, Triertől. Röpke 17 órás út és hazaértünk épen. Pár órás alvás után egy Welcome Home Party keletkezett az udvaron. Család és barátok, 2 bogrács és lampionok. 

 Elérkezett a búcsú, az Erasmus blogom a végéhez ért. Köszönöm azoknak akik olvasták és velem tartottak a 10 hónap alatt. Volt, hogy 200an is olvastátok a posztokat, amely nagy örömmel tölt el, remélem, hogy hasznos volt azok számára, akik a jövőben terveznek Erasmus ösztöndíjra menni. Itt szeretnék még köszönetet mondani anyukámnak és testvéremnek a sok támogatásért, akik nélkül nem valósulhatott volna meg ez az életre szóló élmény. Köszönet a páromnak és a barátaimnak, akik tartották bennem a lelket a nehéz időszakokban. Búcsúzom Triertől és Németországtól, de nem örökre.

Tschüss .  Bis bald :  Csilla

Holnapután, pénteken elindulok haza, Magyarországra. Már most sok minden és sok mindenki hiányzik Trierből. De letelt a 10 hónap, ideje tovább lépni. A vizsgák letudva, eredmények októberben. A szükséges papírok aláíratva, utolsó ebéd a menzán kipipálva. Az útiterv ugyanaz, mint mikor jöttünk: Mannheim, Karlsruhe, Stuttgart, Augsburg, München, Salzburg, Linz és Wien. Otthon egy hatalmas Welcome Home Party vár. :)

Lassan véget ér az Erasmus időszak, utolsó napokba még néhány kirándulást bezsúfoltunk. Triertől alig negyed órányi vonatút Saarburg. Nem túl nagy város, inkább falu, kicsivel több, mint 6000 fős lakossággal. De amilyen kicsi olyan sok látnivaló akad. A Saar-Hunsrück Nemzeti Park szélén fekszik, ahova felvonóval lehet felmenni. Először megnéztünk néhány templomot, például a Szent Laurentius Plébániatemplomot és a Vártemplomot. Meredek lépcsős ösvény vezetett fel a várhoz. Romok és egy torony. Nem sok látnivaló, de a kilátás annál jobb.   Ezután mentünk el a vízeséshez. Hangulatos kis utcák, muskátlik és kávézók. A malomnál két múzeum is volt, külön a malomnak és a várostörténetnek is. Mivel a francia határ pár percre van, ezért a városban többnyire franciák élnek, vagy a német nyelvbe belekeveredett egy kis francia is.   

Pár órás séta után a Saar partján ücsörögtünk és néztük a hajókat. Csak szörnyülködtünk, hogy milyen messze és magasan volt a vár, ahová felmásztunk. Ezután újabb vonatozás, és átugrottunk Saarbrückenbe. Ebédre japán sülttészta szójacsírával és Bubble Tee-val. Ez a buborékos tea nagyon közkedvelt egész Németországban. 3 összetevőből áll, egy alap tea, egy ízesítés és a kis buborék gömböcskék, amik a szádban pukkannak szét. Részemről ez volt az első Bubble Tee, de az utolsó is. Saarbrückenben csak sétáltunk, hiszen amit lehetett még Októberben megnéztünk Tamival. :) 

Korán kelés, és egy hosszú nap után nincs jobb dolog, mint elmenni a Záróbulira. Kétes hangulat. Van aki sír, van aki nevet. Egy év alatt nagy barátságok köttettek. Nekem is hiányozni fognak, de legalább van ingyen szállásom a világ minden táján. Készülget az útitervem Brazíliába, ahol a Natit szeretném meglátogatni. 10 hónap alatt napi szinten találkoztunk, nagyon fog nekem hiányozni. A záróbuli nagyon jól sikerült, sokan hozták el a zászlójukat, hogy aláírassák minél több emberrel. A karomra én is kaptam néhány kínai aláírást. Már csak ki kell deríteni, hogy mit jelentenek. :) 

A bőröndöket leporoltam, készen állnak a pakolásra...*** https://www.youtube.com/watch?v=j09hpp3AxIE ***

2 hét múlva hazamegyek. A hideg 13 fokos, esős Trierből a kánikulába. Nemrég meg volt az utolsó szervezett Erasmus kirándulás is. Egy kis betekintést kaptunk Hollandiába. Maastrichtben jártunk, ahol 1992-ben írták alá a maastrichti szerződést az Európai Közösség tagjai, ami később az Európai Unió megalakulásához vezetett. Szokás szerint busszal mentünk, ismét egy jó kis csapat jött össze, habár nagyjából mindig ugyanaz a társaság, persze a két szervező is ugyanaz volt, Lorene és Thomas. Sajnos a határnál dugóba kerültünk, így a városnézés elejét lekéstük, de az idegenvezetők ezt elnézték, így egy külön vezetést kaptunk. Kis csoportokban jártuk a várost, megnézve a nevezetességeket. Voltunk a mennyországban és a pokol kapujánál is - ahogy a helyiek nevezik-. Helport és a városfal maradványai. Megnéztünk minden kis utcát, lefényképeztünk minden macskakövet. Magával ragadó Hollandia. Jártunk egy malomban is, Bisschopsmolen.  Persze templom és bazilika itt is akadt bőven. Szent Szerváciusz bazilika (Sint-Servaasbasiliek), Miasszonyunk "A tenger csillaga" bazilika (Basiliek van Onze Lieve Vrouw „Sterre der Zee”), Nagyboldogaszony templom (Liebfrauenkirchen),  meg még sok templom: Franziskanerkirche, Bonnafantenkirche, Dominikanerkirche. És persze a városháza a piactérrel. A csoporttal közösen mentünk el Waffelt enni, magyar megfelelője a Gofri, de ez csokival van megtöltve. Ettünk nagyon finom Stroopwaffelt és kekszet is. Persze megint elraktároztam pár suveniert, porcelán holland klumpa, szélmalom és tányérka. Mindenfele hangulatos házak, jachtok és hidak. Nagyon tetszik ez a stílus, szeretnék még elmenni Hollandiába pár helyre. 

A hétvégén egy 4 napos rendezvény volt ismét Trierben, ez is szintén egy egész régiót mozgatott meg, és még a hideg sem tántorított el tőle, hogy megnézzük. Az második nap a kollégium Barbecue udvarán tartottuk két erasmusos barátunk szülinapját, jókora kis társaság jött össze, nagyjából 60-an lehettünk. Ekkora tömegnél várnia kell az embernek mire sorra kerül a grill rácsnál. De sebaj, hiszen közbe a finom magyar pálinkát lehet osztogatni. A gyenge erasmusosok nem bírják a pálinkát, mindenki megrázkódott miután lehúzta a kis kupicát.  A grillezés után nagyjából 2 perc séta, hiszen a kollégium mellett volt a fesztivál. Lezárva a hidak és a nyolcsávos, rengeteg ember megint. Egy fél órás tűzijáték következett , amit a Mosel másik partjáról lőttek fel. Pezsgőpukkanás, tapsolás, tisztára, mint szilveszterkor. És hogy mit ünnepeltek? Hát a Zurlaubenerufer-t, azt a kis utcácskát, amit a borkedvelőknek alakítottak kis hangulatos éttermekkel a Mosel partján. Amikor megjelentek a plakátok, hogy Electronic Festivál lesz, 3 színpaddal a folyóparton, el sem tudtam képzelni, hogy hol fogják felállítani. Hát megoldották, a vízbe helyezték a színpadokat, s a tömeg pedig a domboldalon tombolhatott. Érdekes megközelítés, de hangulatos. A koncertek változatosak voltak. Szombaton egy német banda adott elő régi rock számokat, amiket mindenki kívülről fújt. Vasárnap electronic festivál volt Moonbooticával, egy német Dj párossal, ami meg is látszott a közönségen, hiszen jóformán csak fiatalok voltak. Egy kis táncolás után elmentünk ismét Currywusrt-ot enni, aztán jött az ötlet, hogy miért ne próbálnánk ki a bazársoron felállított vidámparkot is. Megtaláltuk a legőrültebb játékot és csupán 3 euroért felfordult a gyomrunk. Habár végig arra gondoltam, hogy mikor fogok kiesni az ülésből, meg hogy túl sokáig megy egy kör, valaki állítsa le, azért így utólag nem is volt olyan borzasztó. Igaz volt akit haza kellett kísérni, mert nem tudott magához térni. :) Hétfőn volt a legjobb a hangulat, Best of Queen zenék. A tömegben moccanni nem lehetett. Tényleg senkit sem érdekelt, hogy hideg van és néha még az eső is elered. (Habár a pénteki napot teljesen elmosta az eső.) Ismét egy fergeteges koncert sorozat volt Trierben, sok emberrel és őrületes fesztivál hangulattal. 

Most viszont ideje a vizsgákra koncentrálni. Készülnek a térképeim és az animációk is. Lassan letudom a német vizsgákat is. Egy kis betekintés a munkáimba.

Interaktív térkép készítése:  

Fókák vándorlása, animáció:

Saját készítésű GoogleEarth hű Trier térkép:

Domborzat készítés a GoogleEarth-nek:

És még sok egyéb finomság :)

 Nos, alig 2 hónap múlva véget ér az ösztöndíjam Németországban. Kicsit közhelyes, de az egyik szemem sír, a másik nevet.

Nevet,mert hazamegyek. Hiányzik a család, a barátok, Dombóvár és Pécs. Végre folytathatom az egyetemet 1 év kihagyás után. Nem kell a 200 eurós koliban laknom és vasárnap is elmehetek bevásárolni. Nem kell azon stresszelnem, hogy vajon érteni fogom-e a tanár előadását eléggé ahhoz, hogy megfeleljek a vizsgán. És egyre csak a Welcome Csilla Partyra tudok gondolni.

Sír a szemem, mert mégis mindez hiányozni fog. Az éttermi menüvel felérő menzakaja, a lakatom a suliban, a napi nyüzsgés a főtéren, az új barátaim, akikkel mindent meg lehet beszélni, még akkor is ha a mondat fele németül, a másik angolul van. Vége lesz a német óráknak, ahol többet tanultam a nyelvről, mint egész életemben. Habár a legjobb nyelvórák a boltban voltak, amikor nem találtam valamit, és az eladót kellett kérdeznem, vagy a bankban, amikor a kolidíjat kellett befizetnem. Mégis amikor nemrég közöltem egy csoporttársammal, hogy beszéljen kicsit lassabban, mert nem értem ha hadar, meglepődött és azt mondta, hogy nem vette észre, hogy nem vagyok német. Nem is tudom, egyrészről elismerés a nyelv miatt, másrészt sértés. Sosem szeretnék olyan rideg és közömbös lenni, mint egy német.De mégis hiányozni fog a német táj, a jó kis hangulatos erasmus kirándulások. A német sör, habár a trieri Bitburger cseppet sem mondható finomnak. 

Igen, sok minden fog hiányozni, lehetne még sorolni. Számolom vissza a napokat, hogy mikor mehetek haza, Magyarországra. De nem szabad elfelejtenem, hogy nem csak a tanulásról szól az Erasmus. Vissza van még a záróparty, sulizáró, erasmuszáró, félév záró, bucsópartyk tömkelege. És persze még néhány kirándulás. Szóval 53 nap, ki kell élvezni! :)

Suliról jut eszembe, lezajlottak a félévközi vizsgák. Jó pár 1-est begyűjtöttem ( magyar viszonylatban 5-öst), ismét büszke vagyok magamra. :) És mostanra sikerült elintéznem az első félévről szóló papírügyeket is. Hát igen, nem a gyorsaságról híresek ezek a németek. 4 hét múlva vizsgaidőszak, remélhetőleg ezúttal megértő tanárokra lelek, és az augusztusi vizsgákat előrébb tudom hozni. Vár még rám egy prezentáció és néhány (?!) beadandó. Na és persze heti 2-3-szor a mindig izgalommal várt menzakaja. Hihetetlen, hogy már 9 hónapja eszek ott, és ugyanazt a menüt még nem nagyon láttam, pedig naponta 12-féle menüt kínálnak fel. A Campus 2 Mensa mindenképp a "hiányozni fog" listára kerül. :)

 Belendült a második félév, harmadik hét lesz a suliban, de az idei első Erasmus kirándulás már meg is volt. A hétvégén Belgiumba látogattunk, pontosabban Liege-be. A város a Meuse folyó völgyében fekszik, közel Belgium keleti, Hollandiával és Németországgal közös határához, ahol a Meuse folyóba ömlik egyik mellékfolyója az Ourthe. Hasonlóan Pécshez, egyetemváros, Liege az egyik legjelentősebb oktatási központ Belgiumban.

Hagyományokhoz illően most is egy turista vezető vitt körbe minket a város nevezetességeihez. Első állomás a Musée Curtis (Régészeti Múezum), hiszen Liege nagy történelmi múlttal rendelkezik.

Aztán néhány kisebb templom, és séta a titkos sikátorokban. És elértünk az egyik leglátványosabb turista látványossághoz, a Bueren-hegy lépcsőihez. 324 fokból áll, és aki megmássza, annak a lába előtt hever a város, gyönyörű kilátással. 

Ez a hely tökéletes egy csoportkép készítéséhez. Haladunk is tovább, 1-2 kolostor és belga kávéházakkal teli tér és a Place du Marché szökőkútja. A perron volt a püspökök uralma alatt az igazság, illetve a városi bíróság jelképe.Aztán az Espace Saint Antonie. 

A liegei püspökök 16. századi palotája a St Lambert téren áll, közel a francia forradalomban lerombolt Szent Lambert katedrálishoz. A téren, pontosabban a tér alatt található az Archeoforum, amely a város régészeti emlékeit mutatja be.

Ez a hatalmas tér kitűnő nagy rendezvények lebonyolítására. Amikor ott voltunk épp a Trierben is zajló Heiligen Rock fesztivál előadásai zajlottak. Afféle keresztény rendezvénysorozat, ahol Jézusnak öltöznek az emberek és járják a várost, egy hónapon keresztül. Liege-ben egy táncot adtak elő, elég érdekes volt.

A röpke 3 órás városnézés után következett a mindenki által annyira várt szabadidős program. Kisebb csoportokat alakítva jártuk a várost. Belgiumban vagyunk, így egy kedves ismerősünk, előző félévben megismert belga srác visszatért hozzánk erre a napra és megmutatta nekünk a belga nevezetességeket: sör, csoki, waffel és húsgombóc. Először kipróbáltuk a Leffe világos sörét, amely a nap végén a legtöbb szavazatot begyűjtve a legfinomabb belga sör címet nyerte el tőlünk. Ezután volt aki kipróbálta a Waffelt ( magyarul gofri) , vagy megkóstolta a belga húsgombócot. Nem mondanám, hogy valami extra dolog, hasonlít egy fasírtra, csak nagyobb és fűszeresebb. A városban tovább sétálgatva megtaláltuk az információs pontot is és szokásomhoz híven beszereztem egy térképet is. Mára már az egész erasmusos diákcsoport tudja, hogy mindenhol beszerzek egy térképet, így amikor betértünk a képeslapokat áruló szuveníreshez, mindenki szólt, hogy megtalálták a Liege-s térképet. Jó érzés, hogy ennyien ismernek és tudják mit szeretek. :) Van aki címeres húzós poharakat gyűjt, van aki képeslapokat, van aki csokis papírokat és van aki térképeket. Erre inni kell, haladjunk is tovább. Charlamagne Cafe és újabb sörök: A Caney barna söre, a Trappistes Rochefort szintén barna söre és a Tripel Karmeliet. Ezek csak a belga sör legszűkebben válogatott sörei. De mint említettem, a Leffe kiütéssel nyert. 

Már csak egy valamit kell kipróbálni, hiszen a belga csoki és praliné messze földön híres. Belga barátunktól megtudtunk, hogy az egyik leghíresebb csoki márka a Leonidas. Irány a márkabolt és rövid kóstolgatás után mindenki meg is vette a szívéhez legközelebb állót. A két kirándulás szervezőnktől pedig Galler márkájú csokit kaptunk emlékbe. 

Még egy utolsó séta a folyóparton. Tapasztalat, hogy az ilyen városoknak szép, történelmi hídjaik vannak. Liege hagyományos hidakkal büszkélkedhet, de sajnos egyik sem rendelkezik történelmi múlttal. Így csak a holland és francia vegyítésű panorámában gyönyörködhettünk.

Tökéletes nap volt, szép idővel, végre süt a nap és már kabát sem kell. Trierben is kezd kisütni a nap, egyre több a turista. Kezdi megszokni az ember, hogy ha suliba megy, biztos megállítják és képet kell csinálnia a Porta Nigrával a háttérben. :) Alig várom a következő kirándulást.

Amikor beadtam a jelentkezésemet az Erasmus ösztöndíjra mindenki támogatott és biztatott, hogy menni fog és amúgy is az Erasmusosokkal minden tanár kedves és elnéző. 3-4 hónapnyi várakozás után végre leírhatom, hogy nincs így...

Kezdem az elején, a tanulmányaim. Hiszen mégis csak tanulni jöttem ide. Nyakamon a május, pécsi idő szerint a második félév végéhez közelednek a diákok. Nálam még csak most lett vége az elsőnek... Igen, sajnos 2 hónapos elcsúszás van a szemeszterek közt, ebből kifolyólag itt nem tavaszi és őszi, hanem nyári és téli szemeszter van.

Az első félévben nem sok tantárgyat vettem fel, gondoltam először belerázódom a mindennapokba, így egy heti 10 órás német nyelvkurzust, egy heti 4 órás angol kurzust és 3 térinformatikával kapcsolatos tárgyat vettem fel. A szakirányos tárgyaim első szemeszteres órák voltak, hiszen itt már elsős korban szakosodnak a diákok, direkt Térinformatikára. Így a tantárgyaim egy része már ismerős volt számomra.

Geoinformatik 1.: Elsős tantárgy, mégis összefoglalja a Pécsen 2 év alatt tanultakat plusz néhány újdonságot. A németek nem viccelnek, amit én 2 év alatt tanultam meg az informatikáról, azt itt bevezetésnek nevezik. Nem is csoda, hiszen a többi tantárgy nem piskóta.

Kartographische Informationsverarbeitung ( Térképi információfeldolgozás).: Szintén bevezető tantárgy, habár olyan módszerekről és technológiákról tanultam, amelyeket valószínűleg Pécsen ezután sem fogok. Meglepő, hogy ezen a szakirányon évfolyamonként nagyjából 250 diák van. Soknak tűnik, de a professor megnyugtatott mindenkit, hogy ebben van a jövő, és Németország elég geográfus, térinformatikus állást tart fent. Jó ezt hallani, de én Magyarországon lakom, viszont valószínű, hogy a jövőben tényleg nagy igény lesz a térinformatikához értőkre.

Raumdarstellung ( Térbeli ábrázolás).: Minden amit a 3D-s modellezésről és animációkról tudni kell. Ez volt a legnehezebb tantárgyam, hiszen korábban nem sok közöm volt hozzá. Ez az óra csak az elméleti alapokról szólt, a mostani félévben vettem fel a gyakorlatot. Azt kell, hogy mondjam, nincs jobb annál, ha egy ember élvezi azt amit tanul, amiben később szeretne elhelyezkedni. És emellett még hasznos is. :)

Felkészülés a vizsgára: Minden diák egyre törekszik. Megszerezni az előadások anyagát, amit a tanár leadott. 250 diák közül valakinek csak meg van, már csak meg kell találni azt az embert. 3 hónapos próbálkozás és barátkozás után rá kellett jönnöm, hogy a német diákok nem kedvelik az Erasmusosokat. Amint kiderült, hogy nem német vagyok kerültek. Nincs más hátra, a tanárhoz kell fordulni és bevetni az "Erasmusos kártyát". Egy német professort nem lehet leszólítani a folyosón vagy óra után odamenni hozzá. Erre való a fogadóóra. 4 héten keresztül jártam fogadóórákra. A tanárok vagy azt felelték, hogy nem segíthetnek vagy hogy ne aggódjak csak készüljek a vizsgára. Teljes kudarc. Honvágy. Mélypont. Egy valamire jó volt, gyakorolhattam a német nyelv hivatalos formáját élőben is. 

Egy hónapos könyvtárba járás, éjjel-nappal fordítás, szakszövegek és kutakodás után elérkezett a vizsgák ideje. Fokozta levertségemet, hogy a vizsgák egy napon voltak. Írásbeli vizsgák, szigorúan tesztes, rövid és hosszabb kifejtős kérdések illetve a híres Multiple Choice. 300 diák várja az előadó előtt, hogy beférjen és megmutathassa mit tanult. Csak a diákigazolványt ( Tunika) és egy tollat lehet bevinni. Bátorkodtam beszerezni 4 szótárt ( 2 nyelvű, 1 nyelvű, szinonima, helyesírás). Habár a vizsgán használhattam ezzel a figyelem központjába kerültem. A tanárok gyanakvóan néznek, a diákok méricskélnek és elejtenek néhány szúrós megjegyzést. Tőr a szívbe. A könnyezés határán egyenként 3 órás vizsga várt Rám. Jeleztem a tanárok felé e-mailben, élőben és még a vizsgán is, hogy előadásokon vettem részt, a hozzá tartozó gyakorlatokon nem. Azt mondták, hogy oldjam meg, a dolgozatra 3 órám van. Utolsónak maradtam a teremben, hiszen egy 30 oldalas nagyjából esszékből álló dolgozathoz, pláne németül idő kell. Azt hiszem ez volt a jelképes második nyelvvizsgám. Teljes bizonytalanság, várakozás 2 hónapig.

Eredményhírdetés: Habár jeleztem a tanárok felé, hogy szeretném 2 hónapnál előbb megtudni a vizsgáim eredményeit, tiltakoztak. Ez a rendszer, nincsenek kivételek, még akkor sem, ha engem határidők szorongatnak az Erasmusos papírok terén. A német vizsgám hál'Istennek kitűnőre sikerült, így felajánlották, hogy két szinttel feljebb kerülhetek a következő félévben. A februári vizsgák után, így április vége felé már összeszorul a gyomra az embernek, ha látja, hogy az iskolától jött levél. És igen, végre megérkezett. Bebizonyosodott, hogy muszáj magamban és a tudásomban bízni, akkor is, ha a környezetem tesz ez ellen. A vizsgáim eredménye 2-es, Gut. Azaz magyar jegyrendszer alapján 4-es, Jó. Nincs annál jobb érzés, ha a sok szenvedés megéri az árát. Van még miért tanulni és haladni előre.

Második szemeszter: Ez a második hét a suliban, messze van még a vége, vizsgaidőszak augusztusban. Sokkal bátrabban vettem fel ebben a félévben az óráimat. 8 db Térinformatikához kapcsolód tantárgy, mind-mind végzős tárgyak. Többek között 3D grafika, modellezés, légifelvétel-feldolgozás, weblap-szerkesztés, programozás, animáció készítés, 3DS Max, ArcPad, Épületgrafikák, berepülés, domborzatkészítés. Emellett persze a német kurzusok, plusz egy Phonetik des Deutschen ( Német kiejtéstan). Reggeltől estig előadások, gyakorlatok. Fárasztó, de már látom, hogy van hasznom abból, hogy itt vagyok. :)

 Kiselőadó

Modellező terem

Labor

Labor

Könyvtár épületei

Nagy előadó, AudiMax

 Itt a tavasz, ideje felfedezni Trier azon részeit amiket télen nem nagyon volt lehetőségem. Séta a Mosel partján a szikrázó napsütésben és máris történelmi emlékműre talál az ember.

Der Alte Krahnen - 1413-ban kőböl épült kikötő daru közvetlenül a Mosel partján. Két kerék, egyenként több mint 4 méter átmérőjűek, melyeket szolgák hajtottak, dupla karos, hiszen a másik gém az egyensúlyt emelte, a forgó kúpos tető fatengelye ( Császár Fa) 12 méter magas. A kapacitása 1-2 tonnára becsült. Az építkezés a Johannisufer-nél kezdődött el, bár eredetileg a Martinsufer-re tervezték a Martinsklosterhez (itt lakom ). Ez a létesítmény jelentősen hozzájárult a város gazdasági fejlődéséhez. Az építkezésről német nyelven bővebb információ itt: http://de.wikipedia.org/wiki/Alter_Krahnen_(Trier)

A parton tovább sétálva a Római híd található. Innen sugárút vezet a Kaiserthermen-hez.

Kaiserthermen - Császári fürdő

1986-ban a Világörökség része lett. Németország egyik legrégebbi római korú fürdője. A fennmaradt apszisokon jól megfigyelhető a római építési mód, világos kövek és vörös téglák váltakozása. Kr.u. 300-ban építették, az épület alatt rengeteg pince húzódott a fűtés miatt, melyek ma látogathatók még. Azonban a fürdőt sosem használták, így kapuerődítményként beépítették a középkori városfalba. Egyébként egy hasonló, Barbarathermen (Barbara fürdő) feltárásai is látogathatók.

A Basilika kertje nem csak tavaszi virágokba bújt, de a tavaszi és nyári programok helyszíne is lesz. A park átalakítása már megkezdődött. Koncertsátrakat húztak fel és a gyepet kőzuzalékkal fedték be. Kíváncsian várom a programkiírást, valószínűleg mozgalmas szemeszter kezdődik.

Addig is élvezzük a tavaszi virágok nyújtotta pompát, a meleg napsütést és a jobbnál jobb fagyizók kínálatát.

 Kis időre haza látogattam. Elintéztem a szükséges papírokat Pécsen, volt szülinapozás ,forrócsokizás, termálfürdő és fotózás.

 Ideje visszatérnem Trierbe. Lassan megkezdődik a második félév. Az óráim nagy részét már sikerült felvennem. A vizsgáimról még mindig semmi hír, de ígérem részletesen beszámolok majd róla,mert van miről.

Várhatóan a nyári szemeszter is eseménydús lesz, sok utazással,tanulással és új emberekkel. Itt a tavasz. Első utam a Basilika kertjébe fog vezetni, állítólag gyönyörű ilyenkor. Alig várom az újabb repülős élményeket. Tapasztalat,hogy valami mindig történik. Megváltozott a repülő menetrendje, így elég későn érek Németországba. A hétvégén lejár a diákigazolványom is, a TUNIKA. Lesz mit intéznem a következő héten is.

Meghívót kaptunk egy magyar-német újévi fogadásra, egy bizonyos Nells Park Hotelba. Megtárgyaltuk a dolgot kedves barátnőmmel, és úgy döntöttük benézünk egy órácskára, abból baj nem lehet. Talán még ismeretséget is szerezhetünk. A fogadás 18:30-kor kezdődött. Megtalálva a Hotel Orangerie termét azonnal be is mentünk. Nos a meghívóban meghirdetett álló fogadásnak és hideg-meleg büfének nyoma sem volt. Helyette egy 4 csillagos Hotel vendégtermében ettünk. Az asztalokon 3 fogásos vacsorához elegendő evőeszköz,pohár s miegymás. Hamar kiderült hogy erasmusos diákokként nem kell,hogy az ár miatt fájjon a fejünk. A szervező vendégei voltunk. Összesen négyen jelentünk meg erasmusosként. A terem nagyja 1946-ban költözött ki Trierbe. Elég jól beszélték még a magyart,de volt, hogy rákérdeztek egy-egy szóra. Többen is érdeklődtek,hogy mi a helyzet most odahaza, rég jártak már otthon, de a Balatonra még emlékeznek. 

Rövid köszöntő és nyitóbeszéd után zongorán játszották el a magyar és a német himnuszt is. Ezután Lukács László világhírű operaénekes és feltehetőleg édesapja tartottak koncertet nekünk, magyar,német és olasz nyelvű operákat adtak elő, gyönyörűen hangzott. Kis utána járással megtudtam, hogy eme operaénekes kapcsolatban állt Kiszel Tündével is. Lehet,hogy ő Donetallácska édesapja?! Az operaénekes tagad. Mindenesetre kicsi a világ... :)

Világhírű hegedűművész is tartott előadást nekünk. Meglepő volt,hiszen az eseményre alig ha 50-en gyűltünk össze.

Az előadások után megjelentek a pincérek az előételekkel és persze a Roséval. A főétel bizony önkiszolgálós volt, az előtérben elhelyezett asztalokról lehetett válogatni. A desszertet ismét pincérek tették elénk. A fogások között szintén zongora és operaénekek hangzottak el. 

A menü: 

Dreierlei Vorspeisen Variation

Tafelspitzsülze mit Meerrettich

Antipasti-Türmchen

Gefüllter Landschinken auf frisch geholbeltem Apfel-Sellerie-Salat

Hauptgangbüffet

Kartoffelsuppe zum "schöpfen"

Zarter Krauterbraten von der Schweinelende

Piccata Milanese

Buntes Gemüse, Kartoffelgratin Knöpfle-Spatzle

Gebackene Apfelbeignets

mit Vanille-Pannacotta

Nos miután mindent végigkóstoltunk rövid beszélgetésbe elegyedtünk pár magyarral. Szívesen mesélt mindenki arról, hogy hogy került Németországba és persze érdeklődtek,hogy mit tanulunk, meddig maradunk. Ezt a kis eseményt minden évben megrendezik. Elmondások alapján már csak a '46 körül kiköltözöttek vesznek részt rajta, és ha ők már nem lesznek (hiszen 90 év körüli emberekről beszélünk) akkor sajnos a gyerekek, unokák valószínűleg már nem viszik tovább a hagyományt. Sajnálattal hallottuk ezt, hiszen remekül éreztük magunkat. Remélhetőleg nem fog ez bekövetkezni. Csodálatos hagyomány összegyűjteni a magyarokat évente egyszer egy kis beszélgetésre. Valahol mindenki visszavágyik, de szemmel láthatóan remekül érzik magukat ott, ahol most élnek, Trierben. :)

Sajnos a téli szemeszter utolsó erasmus-kirándulása is lezajlott. Hiányozni fog a társaság, sokan hazamennek, de sokan maradnak is a következő félévre. Remélhetőleg a következő félévre is hasonló jó kirándulós banda jön össze. Egyébként már izgatottan várjuk az újonc erasmusosokat. Előzetes tervek alapján a következő félév sem lesz kirándulás mentes, sőt. Mende-mondák szerint Berlin, Belgium, Hollandia, Franciaország és persze Németország lesz az ajánlat.

Nancy: város Franciaországban, a lotaringiai Meurthe-et-Moselle megye székhelye. A fények városának is nevezik, hiszen éjszaka egy gyönyörűen kivilágított panoráma tárul elénk. A város vélhetően legszebb tere a Place Stanislas. UNESCO világörökségként tartják már számon ezt a teret. Itt található a Grand Hotel az Opera ház, a Grand Museum, néhány kávézó és a Hercegi Palota. Kicsit ismét Párizsban éreztem magam, hasonló elrendezés uralkodott a tereken.

Ismét remek kis városnézésen vettünk részt, ahol megnéztük a város legnevezetesebb helyeit mindösszesen 3 óra alatt. Stanislas tiszteletére állított szobortól kezdve a Nemzeti Bankon, 1477-es alapító köveken és a Dómon át a leghíresebb Hotelekig mindent láttunk. Mindezt csak az időjárás árnyékolta be, a 10 percenkénti esővel. A körbevezetés után több órányi szabadidőt kaptunk. Legelőször egy hangulatos, tipikus francia kávézóba tértünk be, ahol többféle helyi süteményt kóstoltunk meg. Többek között a sajttortát is, na és persze a jobbnál jobb Croissant-okat. A frissen sült, meleg 12 db croissant 2 euroért lehetett megvenni. (Annyiért még kávét sem lehet sehol sem kapni. Kivéve persze a Campuson, ahol 0,90 Euro egy egyszerű kávé, ~290 HUF.)

Mindezek után nyálcsorgató séta a híresebbnél híresebb üzletek között. Tagadhatatlan, hogy a franciáknak van stílusuk és tudnak élni. Viszont az utcák, a terek kivételével rettentően mocskosak voltak. Az emberek sietnek, tolonganak a boltok bejáratánál, udvariatlanok. Utóbbi a németekre is felettébb jellemző, hiszen a fiúk gond nélkül megvárják,amíg egy lány kinyitja nekik az ajtót, és egy iPad2-ön filmet néző 12 éves gyerek mosolyogva elnézi,ahogy egy idősebb nő ácsorog a buszon.

A Grand Hotel. Egészen közel merészkedtünk hozzá, csak a kapun lógó ártáblát szerettük volna megnézni, de azt hiszem mondani sem kell, hogy nem 2 fillér. :)

Novemberben már bőven láthattunk karácsonyi dekorációkat, de decemberben indult be igazán az ember karácsonyi hangulata itt Trierben. Igaz több adventi vásárban is voltam itt a környéken, többek között Franciaországban is, Strassbourgban. Viszont a trieri karácsonyi vásárhoz semmi sem fogható. Több téren is hatalmas faházakat állítottak fel, pontosan 93-at ahol vattacukor-, hó gömb-, édesség- és kisajándékárusok kaptak helyet. Nem csak helyi árusok kínálták a specialitásaikat, hanem a környék cukrászai és borpincéi is tiszteletüket tették. Természetesen egymást érték a kolbász sütödék is és két méterenként a forralt boros pultok is. Helyes kis csizmácskákban vagy bögrékben szolgálták fel a forralt bort vagy a puncsot.

A Dóm előtti téren még egy magyar családdal is találkoztunk, akik eredeti magyar lángost árultak, igaz németes feltétekkel. Kipróbálhattuk volna az édes vagy a chilis lángost is, de igazi magyar lévén tejföllel, fokhagymával és sajttal kértük. Suliból hazajövet általában betértünk a vásárba, leginkább forralt borozni vagy csak nézni a pompát, de volt, amikor helyi különlegességeket próbáltunk ki. Például egy óriás palacsintát almaszósszal megtöltve vagy a jellegzetes csokiba mártott pálcikás gyümölcsöket.

Egy háromnapos kiránduláson vettem részt, főtémája a Fekete-erdő volt. Nem túl korai indulás, reggeli buszozás az egyetemhez. A sorszámom a 13-as volt, mint kiderült nem hozott balszerencsét. Elfoglaltuk a lehető legjobb helyet a buszon, és indultunk is Franciaországba. A buszon ismerkedős játék is volt. Aki ablak mellett ült, az maradt a helyén, aki belül, az 5 percenként vándorolt, és előrébb ült egyet. Tulajdonképpen ismertem mindenkit, de jó kis beszélgetések voltak. Jó ötlet volt.

Pár órás buszozás után megérkeztünk Strasbourgba. Kicsit esett az eső, de nem vette kedvünket, elmentünk a karácsonyi vásárba, és az ünnepi forgatagban hagytuk magunkat sodorni a tömeggel. Egy helyes kis francia kávézóban kötöttünk ki, almáspite és chapuccino. Az eső is elállt. Utolsó pillantás a hatalmas Domra, csokikóstolás és visszacsorgás a buszhoz. Mindenki felébredt a csípős hideg levegőtől és már amúgy is izgatottak voltunk a szállás miatt. Még egy órás buszozás után elértünk Freiburgba. Jugendherberge. A szállás festői környéken volt, 6szög alakú épületek, a szoba tökéletes, modern, kényelmes, tiszta. A reggeli. Svédasztalos, müzli és joghurt rengeteg, szendvicsnek való, lekvárok, friss üdítők,kávé,tea, meleg tej, minden! Reggeli után indulás Hausachba. Itt felszálltunk a Schwarzwaldbahn-ra. Gyönyörű helyeken, 800-900 méteres magasságokban vonatoztunk. Érkezés Wolfachba, ahol egy üvegfújó múzeumban voltunk. Naná, hogy ki kellett próbálnom. Kis showal egybe kötve én is fújtam egy vázát. Hát egy örök élmény marad az biztos. :) 

Tribergbe vitt ezután az utunk. A fekete-erdei Triberg közelében fekvő Triberg-vízesés a maga 163 méteres szintkülönbségével Németország egyik legnagyobb és legismertebb vízesése. Eredeti német nevében többesszám utal arra, hogy a vízesés több szakaszból áll: a Gutach-folyó több hatalmas gránitlépcsőn keresztül zuhan a Schönwald-fennsíkról a Triberg település kellős közepén nyíló, erdővel borított völgykatlanba. A tengerszint felett 856 - 872 m-en elhelyezkedő felső szakaszt három fő lépcső alkotja, ezt egy meredek patakmeder majd a hét lépcsőből álló főszakasz követi. Ez utóbbi a tengerszint felett 713 - 805 m-en fekszik. A vízesés teljes hossza kb. 230 m.

Visszaérkezés a szállásra, egy kis ejtőzés, felmelegedés. A vízesésnél,nem csak hogy vizesek lettünk, de még az eső is esett, így meg is áztunk. Rövid melegedő után közös séta a városban. Ismét kaptunk idegenvezetőt. Sötét volt és hideg, de kaptunk tőle forraltbort, és így jártuk a város nevezetes pontjait. 2 órás keringés után, este 9kor egy pizzázóban foglaltak nekünk asztalokat. Remek kiszolgálás, karácsonyi dekoráció, finom pizza. Az egyik kísérőnk pár percre mikulássá változott és meglepett minket egy kis ajándékcsokival. Ajándékról jut eszembe, napközbe kaptunk almát,csokit, mikulásfigurát, vajas perecet, nyalókát meg mindenfélét. Mondjuk úgy, hogy ennél jobb szervező csapatot el sem tudnék képzelni. Remekül kitaláltak mindent. Köszönet az IZ-nek (Internationales Zentrum - Trier). Hosszú beszélgetés és a pizza után hazaindultunk. Ismét másnap volt már,mire megint ágyba kerültünk, az a pár nap nem az alvásról szólt. ;)

Utolsó reggel gyors pakolás, rendrakás ismét egy remek reggeli, de az arcokon már bőven meglátszott a 2 nap fáradtsága. Kichekkolás és pakolás a buszba. Alig élt a társaság, de a tudat, hogy hova visz az utunk,kicsit mindenkit életben tartott. Sőt még az eső sem esett, egész jó idő volt.

Egy órás buszozás után a társaság elkezdett mozgolódni, a távolban már látszódtak a hullámvasutak, a nagy kerék és a bejárat táblája. Megérkeztünk az Europaparkba! A bejáratnál gyors fényképezkedés, csoportképek, stb. Aztán csak ennyit mondott a két vezetőnk, hogy "találkozunk 5kor, mindenki fusson amerre lát". Megindultunk a bejárat felé, és tátott szájjal forgolódtunk körbe a karácsonyi hangulatú kis városban. Utcák, terek, boltok,plázák, szökőkutak, folyók, hidak, és 3 vonat... felettünk. Naná, hogy az egyik legveszélyesebb hullámvasutat találtuk meg elsőre. Fogalmam sincs, hogy milyen magasan voltunk, de az biztos, hogy egy hang se jött ki a torkomon, annyira kapaszkodtam. Egy-két hasonló hajmeresztő élmény után megtaláltuk a kalóz-barlangot. Remek kis hajókon mentünk, a látvány csodálatos, a hangulat rendkívüli volt ( hozzáteszem, volt szerencsém Disneylandhez is, totál koppintás az egész, annyi különbséggel , hogy Mickey helyett egy szürke egér az embléma). Rengeteg érdekes dolgot kipróbáltunk még, a nagy keréken is voltunk. Nagyjából 7 órát voltunk bent, de a felét se láttuk az Europaparknak.

360° HD- látkép: http://www.europapark.de/kundenbereich/park/360-europa-park/index.html érdemes megkukkantani. :)

Hosszú buszozás után hazaértünk még éjfél előtt. Ennél jobb nem is lehetett volna. Rövid beszámoló ez egy olyan eseménydús és élményekkel teli kirándulásról, mint amilyen ez is volt.

:)

Megkezdődtek az erasmusos kirándulások. Két hete Heidelbergbe mentünk.A város a Nekcar folyó völgyében ott terül el, ahol a folyó a közép-rajnai síkságra kilép, több vasút találkozásnál.  Korai kelés, hosszú buszozás és csend. Turistavezető fogadott minket, aki 3 óra alatt bemutatta a várost. Természetesen tipikusan német házak és még mindig pirosan virító muskátlik mindenütt. Azt kell, hogy mondjam, már teljesen megszoktam az itteni látképet. Felvonóval mentünk fel a várhoz (vár mindenhol van) ahol rövid sétát is tettünk. A kastély fele romokban áll, a várkert pedig rendezés alatt áll. Megmaradt hát a csodás látkép ami elénk tárult a várfal tetejéről. Egy piros makett városhoz hasonlítanám, aminek persze van folyója és rendszerint egy Old Bridge. A falak mögött a turistavezetőnk rengeteg érdekes történetet mesélt a királyokról, feleségeikről és furcsa szokásaikról.

Ahogy bementünk a kastély még épen maradt termeibe, egyből megcsapott minket a frissen készített forralt bor mámorító illata. Mint kiderült Heidelberg is nagy borkultúrával büszkélkedhet. 1751-ben épület meg a nagy heidelbergi hordó, amely 7 méter átmérőjű és 10 méter széles. A tetejére kis kilátót építettek,amire csigalépcső vitt fel. Nagyszerű érzés volt előtte állni és felnézni rá. Ezután ismét rövid sétát tettünk a kastély körül, kis macskaköves utcákon lekeveregtünk ismét az óvárosba.

Elsétáltunk a Heidelbergi egyetemhez és ott is érdekes történeteket hallhattunk. A rendetlen diákokat gyerekbörtönbe zárták, amit nem is akartunk elhinni, de még a turistavezetőnk is mesélte, hogy ő is járt ott párszor. El is mentünk hát megnézni, hiszen ma már csak egy kiállítás része, pedig biztos jól jönne néha. :D

A kis szobácskákban faasztal, faágy, faszék és ennyi. Ablak nincs. A falakon a rabdiákok üzenetei és rajzai olvashatok. Van aki megbánásról ír, van aki pedig megbosszulni készült pedagógusa döntését.

A túravezetőnk hatalmas tapsot kapott a rengeteg érdekes történetért. Mi meg szabadidőt kaptunk egy kis nézelődésre. Elmentünk hát a heidelbergi egyetem menzájára enni. 2010-ben az év menzája volt Németországban. Épp Márton-nap közeledett, így evidens volt, hogy sült kacsát fogunk enni. A kiszolgálás remek, a kínálat pompás, a hangulat isteni a hely pedig szemrevaló. Természetesen a helyi kávézó forrócsokiját is ki kellett próbálnunk. Hasonló volt Luxembourgban is, de valahogy mégis más volt.

Sötétedéskor lementünk a partra és néztük a Neckaron megcsillanó fényeket. Az egyetem menzáján több magyarral is találkoztunk, az egyik kísért el minket az éjszakai városnézésre. Kiderült, hogy a Neckaron megcsillanó fények a túlpartól jönnek, ahol egy bizonyos Philosophenweg (utca) van. Az utca arról érdekes, hogy az ottani klíma lehetővé teszi, hogy megmaradnak még ilyenkor is a citrus félék. Az út mentén narancs és citromfák vannak. A házak pedig kéken vannak kivilágítva. Biztos remek látvány lehet. Talán majd legközelebb. Késő esti hazaérkezés. Ez már törvényszerű.

"Talán a legérdekesebb hely –  az eddig sajnos kevésbé ismert – Andernach volt. Itt található ugyanis a világ legnagyobb hideg-vizes gejzírje.  A gejzír ca. 100 percenként tör a felszínre, körülbelül 8 percig tart és ideális időjárási viszonyok esetén akár 50-60 méter magas is lehet. Érdekessége, hogy hideg-vizes gejzír, mert nem a magma által felforrósított víz kerül a felszínre hő hatására, hanem a fölben található szén-dioxid nyomás hatására tör a víz a felszínre. Ez a jelenséget úgy képzelhetjük el, mint amikor a felrázott ásványvizes üvegben a nyomás hatására kifut a víz, amikor kinyitjuk." V.T.

http://www.geysir-andernach.de/Geysir-Wissen/Funktionsweise/

Egy kedves ismerős említette meg nekünk,hogy Október végéig van nyitva a vulkán park,ahol a gejzír is van. Így október utolsó hétvégéjén elindultunk Koblenzbe, onnan pedig egy kis városba Andernach-ba. A városon úgy futottunk végig, mintha mindig is ott éltünk volna, köszönhetően a tájékozódási képességemnek. :) Mint kiderült egy hajó visz el minket a gejzír természetileg védett területére. Előtte pedig egy vulkánparkban kapunk 2 órás betekintést a működésébe. 

A vulkánpark egy nagypapa és unokája történetére volt építve, őket követtük. A kislány minden állomáson fel tett egy kérdést, amire a nagyapja kielégítően válaszolt is.

Egy lifttel mentünk le 4000 méter mélyre (najó, csak egy emelettel lejjebb, de jól megcsinálták, begyorsult a lift, és több percet utaztunk.) A vulkanikus kőzeteken át, a Föld szerkezetével, azon fellépő erőkkel, a magma tulajdonságaival és még sok-sok másról volt szó.

Ezután következett a gejzír bemutatása. A vízzel és nyomással kapcsolatos termek következtek, persze haladtunk felfelé közben, már -2000 méteren jártunk. A gejzír működését játékos feladatokkal értették meg jobban a látogatókkal. Persze mindent kipróbáltunk.

Ezután a Föld keletkezése, kontinensvándorlás, lemezszegélyek, hotspotok, kőzetek és gyönyörű kilátás fogadott minket, de már az épület legtetején. (tisztára,mint egy labirintus)

Még egy kis városnézés, séta a parton, és már meg is érkezett a hajó, amivel elvittek minket a gejzírhez. Az út 15-20 perces volt, nem túl hosszú, de annál szebb látvány tárult elénk. A kikötőhöz megérkezve,már nagyon izgatottak voltunk. Mindenki elfoglalta a helyét a kordonok mögött, fényképező élesítve, tekintetek a kőkupacra, és lám, percre pontosan tört ki a világ leghíresebb hideg-vizes gejzírje. Nagyjából 50 méteres lehetett, és kicsit vizesek is lettünk. Amikor kicsit lement, és már csak épp hogy pöfögött, akkor egészen közel engedtek minket, kiderült, hogy nem is hideg a vize, és meg is kóstolhattuk (ne tedd, ha ott jársz). Elmesélték, hogy végül is ez egy mesterséges gejzír, mert ahol a felszínre törne az természetvédelmi terület, így kicsit odébb kellett feltárni. Télre pedig lezárják.....igen. Elzárják a gejzír tetejét, de ettől függetlenül a környékén mindig 24 fok van, csak épp nem engedik kitörni.

Saarbrückenbe kicsit tovább tartott a vonatozás, de bérlettel nincs távolság :)Rövid városnézés, séta a parton. Aztán irány a várpalota. Itt is egy történeti múzeum fogadott minket, mint mindenhova, ide is bementünk kíváncsiskodni. Számomra a legérdekesebb a kazamaták voltak ( A várfalak bástyáinak belsejében, a föld alatt kiépített boltozott védelmi helyiség.) Utitársamnak jobban tetszett az ezután következő Rock-történeti múzeum. A rock története valóban érdekes volt. Még a dobot és a gitárt is ki lehetett próbálni, arról nem is beszélve, hogy micsoda jó zenék szóltak mindenütt.

Hazafele megejtettünk egy sültgesztenyézést és irtó fáradtan elindultunk ismét haza. Lélekben már a másnapi ebédnél voltam. Tami készített kelbimbó levest. Köszönet érte, életmentő volt egy normális leves. Azt hiszem érdemes lesz a menzáról is írnom majd egy posztot... :P

Első önálló kirándulásom Luxembourgba vezetett. Előző este összeírtuk a turista látványosságokat és térképet is kerestünk. Persze már az állomáson abba a problémába ütköztünk, hogy senki se hajlandó se németül se angolul beszélni, természetesen csak franciául. Az Európa Parlamentet akartuk megnézni, de mivel a város egy kívül eső részén volt, ezért oda nem mentünk el. Rettentő hideg fogadott minket, így a rövid kis séta a városban óráknak tűnt. "Menjünk be valahova melegedni!" Találtunk egy Történeti múzeumot, ami, mint a végén kiderült a legjobb hely volt, amit találhattunk. 3 euróért, 2 órás tárlatot láttunk Luxembourg történetéről. Interaktív, modern és érdekfeszítő volt.

Megnéztük a Grand Palais-t és Bock-sziklaerődöt. Aztán újabb melegedő után keresve benéztünk a Nathalia Chocolate House-ba. Ami, mint kiderült erre felé is elég gyakori, de akkor láttunk először. Rengeteg ízben lehetett forrócsokit választani és még sütit is kaptunk mellé. Kihozták a habosított forró tejet, és kis pálcikákon feldíszített csokikockákat mártogattunk bele.Egész hangulatos volt, pláne , hogy a kilátás a Nagyhercegi Palotára volt.

Az állomás felé menet bementünk még a Chatedrela Pelerinage a Notre-Dameba is. Volt szerencsém Párizsban az eredetiben is járni, és valóban hasonlít rá, sőt kicsinyített mása. Valóban érdemes elmenni Luxembourgba, zseb francia szótárral és előre elkészített útitervvel. Mivel az Európa Parlament kimaradt, ezért tervezem, hogy még visszamegyek. :)

 A negyedik hetet kezdtem meg a suliban, a java még hátra van, de pontosan emlékszem az első hétre.

Az első órákon bemutatkoztak a tanárok,prezentálták a féléves anyagot és a vizsga pontos dátumát. A legtöbb tantárgyból az utolsó héten lesz zárthelyi dolgozat, azaz februárban. Három térinfós órát vettem fel: Kartográfiai adatok feldolgozása, A tér ábrázolása és Geoinformatika. Mindegyik óra kellőképpen aktív. A térbeli látást 3D-s szemüvegekkel segítik, a házihoz való kedvet pedig minden órán egy-egy kisbemutatóval hozzák meg. A legutóbbi ilyen Petrisberg (Trier városrész) fejlődését mutatták be, berepüléssel, 3D-ben. Pont erre az órára jött el velem egy japán barátom, aki szájtátva figyelte az előadást,és közölte,hogy ezután mindig el szeretne velem jönni. :)

A németek nagyjából ugyanúgy ismerik a térképészet történetét,mint mi, de az első térképekről ők máshogy értesültek. Persze az is lehet,hogy mi, magyarok tudjuk rosszul. Hál'Istennek az Erasmusos diákokkal kedvesen bánnak a tanárok, viszont ezen a szakirányon egyedül vagyok,így kicsit nehezebb dolgom lesz. A tanárokról még annyit, hogy errefelé nagybecsű professzorok tartják nekünk az órát, az előadásokon fegyelem van, és tisztelettel hallgatják a professzort, az előadás végén hangos kopogással dicsérik a prezentációt. Szerencsére hangosan és érthetően beszélnek. A térinformatikát tanulok száma jóval meghaladja az otthoni évfolyamonkénti 15-20 embert. Itt egy-egy évfolyamon 150-200 tanuló választotta szakirányának a térinformatikát. Nem véletlen tehát, hogy a Földtudományoknak egy külön, modernebb Campusa lett ----> GeoCampus.

Természetesen GeoKönyvtárral, GeoMensával, GeoParkkal és sok kicsi Geoesával :)

Nyelvórákat is vettem fel. Heti 10 órában kötelező németet tanulni, illetve heti 4 órában választottam még angol nyelvet is. Ezenkívül heti 3 sport. Tömve van az órarendem, de otthon sem volt ez másként.

Deutsch als Fremdsprache - Német, mint anyanyelv. Itt mindenki csak DaF-nak hívja. Heti 10 órában képeznek fel minket anyanyelvi szintre, a végén pedig bizonyítványt is kapunk róla. A csoportom fele már ismerős az orientációs programi nyelvórákról, így hamar elmegy az óra. :P

Az orientációs program végén egy záróbulival nyugtáztuk az elmúlt 4 hetet, illetve köszöntöttük a sulikezdést. A buli helyszíne az egyetem saját bejáratú szórakozó helye, a Studihaus volt. Nem túl nagy, de mi, erasmusosok bőven elfértünk benne. A zene, mint otthon, a sör, mint az Októberfesten, és a barátok, mint a legjobb party kellék. Az első oylan buli volt, ahol minden társunk elengedte magát és még az is parkett közepén táncolt, akit eddig még beszélni se láttunk. A tutorok is persze ott voltak és csupa jó tanáccsal ellátva indítottak minket útnak.

A hajnali hazabuszozásról csak annyit, hogy hihetetlen, hogy a bulikhoz külön igazított éjszakai járatok vannak, ahol a buszsofőrök arra figyelnek, hogy a borvirágos kis egyetemisták épségben hazajussanak. Abszolút pozitív csalódás a tömegközlekedés Trierben!

Másnap kissé kipihenten Tamarával bejártuk a központot, ahol árusok forgataga várt minket. Napsütötte szombati hangulat körhintával, kacagó gyerekekkel és egy kis zenével. A gyümölcsök pedig nagyon guszták voltak.

Ismét egy remek hét telt el, és a tantárgy felvétel után, most már tényleg mindenki nagyon izgatottan várta az első tanítási napot. :)

Az orientációs program alatt közös kirándulásokat szerveztek nekünk. Október elsején Bonnban voltunk. Egy átszállással, emeletes vonattal és metróval 3 óra alatt ott is voltunk :)

Első utunk a "Haus der Geschichte " múzeumba vitt. Itt Németország történetét láthattuk, röpke 2 óra alatt, az elejétől a végéig. Háromszintes kiállítás, interaktív és rendkívűl érdekes. Sajnos nem lehetett fényképezni, de azért a bejárat az megvan :)

 A kiállítás után rövid városnézés, illetve mivel nemzeti ünnep volt Október 3.-án mindenhol koncertek, lufik,árusok és hatalmas tömeg volt. A város gyönyörű,tele reneszánsz templomokkal és egy gyönyörű barokk városházával.Kisebb csoportokba rendeztek minket, hogy nehogy elvesszünk. Rajtam kívül csak franciák voltak a csoportomban, így kénytelen voltam franciául tanulni. Ami megmaradt az a C'est la vie. :)

Az állomáson időztünk egy kicsit, most már, hogy rengeteg helyen voltam, kiismertem a német vasútállomások szisztémáját. Bonnban még nem, de végül megtaláltuk a vonatunkat és robogtunk is haza, sötétedésre és fáradtan érkeztem meg a kollégiumba. 

Az orientációs program utolsó hetében a saját országunk egyetemét kellett prezentálnunk cirka 10 percben. Kicsit felvágósdira sikerült az enyém, ezért az Universitat Pécs kapta a legnagyobb tapsot, de hogy őszinte legyek, valóban bőven lehagyta a francia, spanyol, japán és a nyomornegyedes amerikai iskolákat. A sok kérdésre amit kaptam sikerült válaszolni is. Modernításban egyedül Hollandia győzött le minket, de az is csak a fűvel borított belső aula miatt. Joggal voltam büszke a PTE-re, a történelmére, és a városra. Meglepő, hogy Európa Kúltúrális Fővárosáról (2010) nem is hallottak.

Utolsó napon nemzetközi reggelit szerveztünk. A helyi supermarketben találtam echte Pick szalámit, ami meglepően olcsó volt, talán a legolcsóbb felvágott is a boltban. Kis Pick szalámis katonákkal készültem, az olaszok bagettet és Nutellát hoztak, a japánok apró süteményt, a franciák pedig vajas kekszet és az amerikai barátaink persze fánkot.

Az utolsó orientációs programi kirándulás Október 8.-án volt, Cochembe mentünk. Cochemnél gyönyörűbb kis várost nem mostanában láttam. Mivel a diákigazolványunkkal (amit nem kis pénzért vetettek meg velünk) ingyen utazunk a tartományi vonatokon és buszokon, biztos vagyok benne, hogy nem egyszer elmegyek még Cochembe amíg itt vagyok :)

Először egy mesébe illő kis kastélyba sétáltunk fel. Már az odavezető út meseszép volt, szűk, macskaköves kis utcákon, ahol a falakon tipikus német cégérek lógnak és az ablakban piros muskátlik virítanak. A kastélyban tárlat vezetés, történet, érdekességek, rejtett járatok, kitömött állatok, antik bútorok és gyönyörű ablakok vártak minket. A kastély teraszáról gyönyörű kilátásunk volt a kanyargó Rajnára.

Ezután ismét kaptunk időt szabadprogramra. Én a japán lányokkal mentem bajor kolbászt enni, aztán lesétáltunk a folyópartra, csináltunk sok fényképet és mentünk is a gyülekező helyre. Hazafelé a busz elvitt minket egy újabb borkóstolóra , ahol a házigazda remek történetekkel mutatta be a Mosel menti szőlő termesztés titkát. 3 féle finom bort kóstoltunk (száraz, félszáraz és édes) és egy likört. A borok mellé nem csak újabb történeteket kaptunk, hanem rozsos kenyeret is sajtkrémekkel.

Így ismét egy élménnyel teli nap után térhettünk vissza Trierbe. :)

Lassan egy hete tart az orientációs program. Kisebb csoportokba osztottak minket és kaptunk 1-1 nyelvtanárt, minden nap 13:00ig oktatás, egy kis ebéd szünet ( menzáról később) aztán a hivatalos ügyek intézése. Elég sok minden történt, próbálom napok szerint leírni, úgy talán könnyebb. :)

09.22.: Regisztráció: mit ad Isten, állok az OTP-s bankkártyámmal, és megszólal mellőlem valaki: "Te is magyar vagy?! ". Szóval hamar megtaláltuk egymást, kiderült, hogy ő is pécsi, szintén harmadéves, viszont KTK-s. Este a Porta Nigra előtt ( római kapu) volt a találkozó, onnan buszokkal, együtt mentünk a nyitóünnepségre, borkóstolóra. A dékán egyenként köszöntött minden nemzetiséget, tanított nekünk egy verset Németországról, majd felkonferálta a borokat. Trier híres a szőlő-kultúráról, és valóban nagyon finom borokat kóstoltunk egy tipikusan német vendéglőben fent a hegyen. A borok mellé sonkát,sajtot és krumplisalátát kaptunk. Megjegyzem a japánokkal egy élmény borozni. :)

09.23.: Ismertető: A suli koordinátora bemutatta nekünk az orientációs program tervét, a tutorokat, fontosabb tudni valókat az iskoláról, stb. Majd a tutorok körbe vezettek minket a Campus I.-ben, ami számomra még mindig labirintus. Este megejtettük az első kocsmatúrát.Tapasztalatok: a japánok, a kínaiak, az ausztrálok és néhány brazil nem tudja, hogy ez mit jelent,hiszen Pécsen nem szokás forrócsokit és chappuccinot inni ilyenkor. A német sörről annyit, hogy joggal büszkék rá, viszont az ára nem földi halandónak való. :) 

09.24: Pihenőnap: pihenés?! ch.. Véletlenül kerültünk a Hauptmarkt-ra, ahol épp egy német jazz zenekar tartott élő koncertet. Rengeteg kolbász,virsli,bazáros és sör. És még ajándék poharat is kaptunk!

09.25.: Városnézés: A helyi turisztikai iroda szervezett nekünk szintén kiscsoportokban városnézést, kaptunk idegenvezetőt is, aki több órás túrát tervezett nekünk. Elmentünk az összes nevezetességhez, elmesélte amit el kell és rengeteg képet csináltunk. ( A nevezetességekről külön bejegyzés lesz. :))

09.26.: Nyelvórák: Első nap ismerkedés, bevezetés a német nyelv rejtélyeibe. Tapasztalat: a japánoknál nincs barátságosabb és türelmesebb nemzet, a portugálok nem tudnak összefüggően beszélni, a finnek lomhák, az amerikaik pedig csak egymással hajlandóak beszélni. Délután pedig kitöltöttük a félévhez szükséges papírokat.

09.27.: Sparkasse: A nyelvórák után elmentünk a bankba, helyi folyószámlát nyitni, nem túl bonyolult, és mindenki segít. Amúgy kötelező zene erre felé: https://www.youtube.com/watch?v=XNCWsCpu5WA

09.28.: Egészségkártya: Nyelvóra, ebédszünet aztán az egyetemi egészségpénztárnál bejelentkeztünk. Ingyenes az ellátás, ha van eu-kártyád, de csak egyszer... Este a beharangozott filmet vártuk. A sulinak úgy néz ki van privát mozija. Vincent will meer. Ajánlom azoknak akik kicsit is értik a németet és nevetésre vágynak. :) https://www.youtube.com/watch?v=tiq2O29Igic

09.29.: Hivatalos ügyek: Ma kizárólag papírokat töltögettünk ki egész nap, bejelentkezés a helyi városházára, statisztikák, bankszámla, ösztöndíj, engedélyek, stb,stb... És végre ettem német kolbászt, nem piros és nem is disznóhúsból készül, viszont nagyon finom! Nemsokára találkozunk a sulinál, ismét Weinstube van tervben. :)

Hétvégére utazás vár Rám Bonn-ba, hétfőn pedig ünnep nap lesz itt Németországban (Október 03.).

Idefele: Délután 17:00kor indultunk és másnap délre értünk ide. Mosonmagyaróváron vettünk osztrák matricát az autópályára, Bécs fele jöttünk, kb eddig volt is egy útitársunk, velünk együtt jött a vihar is, lépésben haladtunk az autópályán… Az éjszaka nagyon hideg volt, Münchennél aludtunk 2-3 órát, Stuttgartnál pedig röpke 2 órás dugóba keveredtünk. Az úton láttunk Coca-Cola karavánokat, szélmalmokat, napelem-mezőket, és sok bmw-t :P.

Trier a Mosel partján van, annak völgyében, és bár gyönyörű a kilátás, és szeretem a magaslati levegőt, hatalmas a köd reggelente. (Morfológiáról később írok, azt még pontosítanom kell.) Az idő remek, kellemes 10-12 fok, dél környékén pulcsiban elviselhető.

A szállás: Egy hatalmas bencés-kolostor lett átalakítva afféle kollégiummá. A szoba teljesen új, még a redőny is elektromos, az ablak pedig tetőtéri, szép kilátással. A szomszédban vannak brazilok, oroszok és portugálok is, kicsit érdekes zenei izléssel…

A suli: Ekkora Campussal még sosem volt dolgom, a térkép az mindig nálam lesz, a Geográfusoknak külön Campusa van, külön könyvtárral, stb . Ez a Campus II.  Kaptunk tutorokat, akikkel 3 héten keresztül minden délelőtt, összesen 52 nyelvórát fogunk eltölteni. Délután közös programok vannak, városnézés, kocsmatúra, főzőest stb. A tutorok segítenek elintézni a hivatalos ügyeket is. Az itteni Campuson vannak furcsaságok, de úgy gondolom h nemsokára Pécsre is elér a fejlődés szele, és akkor nekem már nem lesz újdonság. J

A város: Gyönyörű. Rengeteg látnivaló van, kicsit már körbe jártuk, de holnap lesz a hivatalos városnézéses program. J A közlekedés kicsit veszélyes, az autósok gyorsan mennek, a biciklisek meg mindenhol ott vannak. A lámpáknál rövid a zöld gyalogos jelzés, és nem is villog, hanem egyből pirosra vált, nincs mese futni kell,mert dudálnak.

Az esti programokról és a további élmény beszámolót holnap megírom, mert minden este van valami, és most is menni kell, csak egy gyors tájékoztatót írtam.

Üdv Dombóvár, üdv Pécs! :)

Autós útvonalterv erre a helyre: Trier, Németország

1362 km, 14 óra

Dombóvárról indulunk, Budapest felé vesszük az irányt,majd Győr után elhagyjuk az országot. Az út gondosan meg lett tervezve, útba esik majd Wien, Linz, Salzburg, München, Augsburg, Stuttgart, Karlsruhe és Mannheim is.

"Kérjük csatolják be biztonsági öveiket és helyezkedjenek el kényelmesen. Kellemes utazást kívánunk!" :)

 Az Erasmus egy 3 hetes orientációs programmal indul, az oktatás csak Október 17-én kezdődik. Regisztrációs nappal és nyitó ceremóniával fogadnak minket, majd campus látogatás lesz a saját tutorunkkal, aki afféle mentor. Esténként a helyi pubok látogatása van betervezve. Lesz városnézés és hivatalos ügyek intézése is.

 Már a programtervből is látszik, hogy egy jól szervezett programon fogok részt venni, ahol nem csak a papírügyeket segítenek elintézni, de a kurzusok kiválasztásában is segítenek. Mindezeken felül még kapunk egy 50 órás nyelvi előkészítőt is.

"Wir freuen uns, Sie nächste Woche in Trier begrüßen zu dürfen! Ihr AAA-Team"

 Lassan eljön a nap és Én is megkezdem a 2011/2012-es tanévet Trierben. A három évszaknak megfelelő öltözék és a szükséges dokumentumok már a bőröndben csücsülnek. A magyar zászló és a PTE TTK pulcsi talán a két legfontosabb dolog. Büszke leszek arra, hogy honnan jöttem. :)