Meghívót kaptunk egy magyar-német újévi fogadásra, egy bizonyos Nells Park Hotelba. Megtárgyaltuk a dolgot kedves barátnőmmel, és úgy döntöttük benézünk egy órácskára, abból baj nem lehet. Talán még ismeretséget is szerezhetünk. A fogadás 18:30-kor kezdődött. Megtalálva a Hotel Orangerie termét azonnal be is mentünk. Nos a meghívóban meghirdetett álló fogadásnak és hideg-meleg büfének nyoma sem volt. Helyette egy 4 csillagos Hotel vendégtermében ettünk. Az asztalokon 3 fogásos vacsorához elegendő evőeszköz,pohár s miegymás. Hamar kiderült hogy erasmusos diákokként nem kell,hogy az ár miatt fájjon a fejünk. A szervező vendégei voltunk. Összesen négyen jelentünk meg erasmusosként. A terem nagyja 1946-ban költözött ki Trierbe. Elég jól beszélték még a magyart,de volt, hogy rákérdeztek egy-egy szóra. Többen is érdeklődtek,hogy mi a helyzet most odahaza, rég jártak már otthon, de a Balatonra még emlékeznek. 

Rövid köszöntő és nyitóbeszéd után zongorán játszották el a magyar és a német himnuszt is. Ezután Lukács László világhírű operaénekes és feltehetőleg édesapja tartottak koncertet nekünk, magyar,német és olasz nyelvű operákat adtak elő, gyönyörűen hangzott. Kis utána járással megtudtam, hogy eme operaénekes kapcsolatban állt Kiszel Tündével is. Lehet,hogy ő Donetallácska édesapja?! Az operaénekes tagad. Mindenesetre kicsi a világ... :)

Világhírű hegedűművész is tartott előadást nekünk. Meglepő volt,hiszen az eseményre alig ha 50-en gyűltünk össze.

Az előadások után megjelentek a pincérek az előételekkel és persze a Roséval. A főétel bizony önkiszolgálós volt, az előtérben elhelyezett asztalokról lehetett válogatni. A desszertet ismét pincérek tették elénk. A fogások között szintén zongora és operaénekek hangzottak el. 

A menü: 

Dreierlei Vorspeisen Variation

Tafelspitzsülze mit Meerrettich

Antipasti-Türmchen

Gefüllter Landschinken auf frisch geholbeltem Apfel-Sellerie-Salat

Hauptgangbüffet

Kartoffelsuppe zum "schöpfen"

Zarter Krauterbraten von der Schweinelende

Piccata Milanese

Buntes Gemüse, Kartoffelgratin Knöpfle-Spatzle

Gebackene Apfelbeignets

mit Vanille-Pannacotta

Nos miután mindent végigkóstoltunk rövid beszélgetésbe elegyedtünk pár magyarral. Szívesen mesélt mindenki arról, hogy hogy került Németországba és persze érdeklődtek,hogy mit tanulunk, meddig maradunk. Ezt a kis eseményt minden évben megrendezik. Elmondások alapján már csak a '46 körül kiköltözöttek vesznek részt rajta, és ha ők már nem lesznek (hiszen 90 év körüli emberekről beszélünk) akkor sajnos a gyerekek, unokák valószínűleg már nem viszik tovább a hagyományt. Sajnálattal hallottuk ezt, hiszen remekül éreztük magunkat. Remélhetőleg nem fog ez bekövetkezni. Csodálatos hagyomány összegyűjteni a magyarokat évente egyszer egy kis beszélgetésre. Valahol mindenki visszavágyik, de szemmel láthatóan remekül érzik magukat ott, ahol most élnek, Trierben. :)