Az orientációs program alatt közös kirándulásokat szerveztek nekünk. Október elsején Bonnban voltunk. Egy átszállással, emeletes vonattal és metróval 3 óra alatt ott is voltunk :)

Első utunk a "Haus der Geschichte " múzeumba vitt. Itt Németország történetét láthattuk, röpke 2 óra alatt, az elejétől a végéig. Háromszintes kiállítás, interaktív és rendkívűl érdekes. Sajnos nem lehetett fényképezni, de azért a bejárat az megvan :)

 A kiállítás után rövid városnézés, illetve mivel nemzeti ünnep volt Október 3.-án mindenhol koncertek, lufik,árusok és hatalmas tömeg volt. A város gyönyörű,tele reneszánsz templomokkal és egy gyönyörű barokk városházával.Kisebb csoportokba rendeztek minket, hogy nehogy elvesszünk. Rajtam kívül csak franciák voltak a csoportomban, így kénytelen voltam franciául tanulni. Ami megmaradt az a C'est la vie. :)

Az állomáson időztünk egy kicsit, most már, hogy rengeteg helyen voltam, kiismertem a német vasútállomások szisztémáját. Bonnban még nem, de végül megtaláltuk a vonatunkat és robogtunk is haza, sötétedésre és fáradtan érkeztem meg a kollégiumba. 

Az orientációs program utolsó hetében a saját országunk egyetemét kellett prezentálnunk cirka 10 percben. Kicsit felvágósdira sikerült az enyém, ezért az Universitat Pécs kapta a legnagyobb tapsot, de hogy őszinte legyek, valóban bőven lehagyta a francia, spanyol, japán és a nyomornegyedes amerikai iskolákat. A sok kérdésre amit kaptam sikerült válaszolni is. Modernításban egyedül Hollandia győzött le minket, de az is csak a fűvel borított belső aula miatt. Joggal voltam büszke a PTE-re, a történelmére, és a városra. Meglepő, hogy Európa Kúltúrális Fővárosáról (2010) nem is hallottak.

Utolsó napon nemzetközi reggelit szerveztünk. A helyi supermarketben találtam echte Pick szalámit, ami meglepően olcsó volt, talán a legolcsóbb felvágott is a boltban. Kis Pick szalámis katonákkal készültem, az olaszok bagettet és Nutellát hoztak, a japánok apró süteményt, a franciák pedig vajas kekszet és az amerikai barátaink persze fánkot.

Az utolsó orientációs programi kirándulás Október 8.-án volt, Cochembe mentünk. Cochemnél gyönyörűbb kis várost nem mostanában láttam. Mivel a diákigazolványunkkal (amit nem kis pénzért vetettek meg velünk) ingyen utazunk a tartományi vonatokon és buszokon, biztos vagyok benne, hogy nem egyszer elmegyek még Cochembe amíg itt vagyok :)

Először egy mesébe illő kis kastélyba sétáltunk fel. Már az odavezető út meseszép volt, szűk, macskaköves kis utcákon, ahol a falakon tipikus német cégérek lógnak és az ablakban piros muskátlik virítanak. A kastélyban tárlat vezetés, történet, érdekességek, rejtett járatok, kitömött állatok, antik bútorok és gyönyörű ablakok vártak minket. A kastély teraszáról gyönyörű kilátásunk volt a kanyargó Rajnára.

Ezután ismét kaptunk időt szabadprogramra. Én a japán lányokkal mentem bajor kolbászt enni, aztán lesétáltunk a folyópartra, csináltunk sok fényképet és mentünk is a gyülekező helyre. Hazafelé a busz elvitt minket egy újabb borkóstolóra , ahol a házigazda remek történetekkel mutatta be a Mosel menti szőlő termesztés titkát. 3 féle finom bort kóstoltunk (száraz, félszáraz és édes) és egy likört. A borok mellé nem csak újabb történeteket kaptunk, hanem rozsos kenyeret is sajtkrémekkel.

Így ismét egy élménnyel teli nap után térhettünk vissza Trierbe. :)