"Talán a legérdekesebb hely – az eddig sajnos kevésbé ismert – Andernach volt. Itt található ugyanis a világ legnagyobb hideg-vizes gejzírje. A gejzír ca. 100 percenként tör a felszínre, körülbelül 8 percig tart és ideális időjárási viszonyok esetén akár 50-60 méter magas is lehet. Érdekessége, hogy hideg-vizes gejzír, mert nem a magma által felforrósított víz kerül a felszínre hő hatására, hanem a fölben található szén-dioxid nyomás hatására tör a víz a felszínre. Ez a jelenséget úgy képzelhetjük el, mint amikor a felrázott ásványvizes üvegben a nyomás hatására kifut a víz, amikor kinyitjuk." V.T.
http://www.geysir-andernach.de/Geysir-Wissen/Funktionsweise/
Egy kedves ismerős említette meg nekünk,hogy Október végéig van nyitva a vulkán park,ahol a gejzír is van. Így október utolsó hétvégéjén elindultunk Koblenzbe, onnan pedig egy kis városba Andernach-ba. A városon úgy futottunk végig, mintha mindig is ott éltünk volna, köszönhetően a tájékozódási képességemnek. :) Mint kiderült egy hajó visz el minket a gejzír természetileg védett területére. Előtte pedig egy vulkánparkban kapunk 2 órás betekintést a működésébe.
A vulkánpark egy nagypapa és unokája történetére volt építve, őket követtük. A kislány minden állomáson fel tett egy kérdést, amire a nagyapja kielégítően válaszolt is.
Egy lifttel mentünk le 4000 méter mélyre (najó, csak egy emelettel lejjebb, de jól megcsinálták, begyorsult a lift, és több percet utaztunk.) A vulkanikus kőzeteken át, a Föld szerkezetével, azon fellépő erőkkel, a magma tulajdonságaival és még sok-sok másról volt szó.
Ezután következett a gejzír bemutatása. A vízzel és nyomással kapcsolatos termek következtek, persze haladtunk felfelé közben, már -2000 méteren jártunk. A gejzír működését játékos feladatokkal értették meg jobban a látogatókkal. Persze mindent kipróbáltunk.
Ezután a Föld keletkezése, kontinensvándorlás, lemezszegélyek, hotspotok, kőzetek és gyönyörű kilátás fogadott minket, de már az épület legtetején. (tisztára,mint egy labirintus)
Az út 15-20 perces volt, nem túl hosszú, de annál szebb látvány tárult elénk. A kikötőhöz megérkezve,már nagyon izgatottak voltunk. Mindenki elfoglalta a helyét a kordonok mögött, fényképező élesítve, tekintetek a kőkupacra, és lám, percre pontosan tört ki a világ leghíresebb hideg-vizes gejzírje. Nagyjából 50 méteres lehetett, és kicsit vizesek is lettünk. Amikor kicsit lement, és már csak épp hogy pöfögött, akkor egészen közel engedtek minket, kiderült, hogy nem is hideg a vize, és meg is kóstolhattuk (ne tedd, ha ott jársz). Elmesélték, hogy végül is ez egy mesterséges gejzír, mert ahol a felszínre törne az természetvédelmi terület, így kicsit odébb kellett feltárni. Télre pedig lezárják.....igen. Elzárják a gejzír tetejét, de ettől függetlenül a környékén mindig 24 fok van, csak épp nem engedik kitörni.
Itt is egy történeti múzeum fogadott minket, mint mindenhova, ide is bementünk kíváncsiskodni. Számomra a legérdekesebb a kazamaták voltak ( A várfalak bástyáinak belsejében, a föld alatt kiépített boltozott védelmi helyiség.) Utitársamnak jobban tetszett az ezután következő Rock-történeti múzeum. A rock története valóban érdekes volt. Még a dobot és a gitárt is ki lehetett próbálni, arról nem is beszélve, hogy micsoda jó zenék szóltak mindenütt.
